Új irányelvek a foglalkozással kapcsolatos HIV expozícióval kapcsolatban
Az Egyesült Államok Közegészségügyi Szolgálata és a Nemzetközi AIDS Társaság ma már ajánlja a kemoprofilaktikus kezelést a baleset következtében az egészségügyi dolgozóknál bekövetkezett HIV-expozició után. Várhatóan már orvosi szervezetek is hasonló ajánlásokat jelentetnek majd meg a közeljövõben.
Egy folyamatban lévõ, az NIH által irányított vizsgálatban az olyan egészségügyi dolgozóknak, akik HIV-expoziciónak voltak kitéve (különösen akkor, ha az expozició parenteralisan és látható mennyiségû vérrel történt) kemoprofilaktikus kezelést ajánlanak fel. A kezelés 3 HIV-gátlószer együttes adásából áll: a dolgozók egy hónapon át napi 3x100 mg AZT-t, napi 2x150 mg lamivudinet (3TC) és napi 3x800 mg indinavir szulfátot kaptak. (l. AH 10/4 szám). Ha lehetséges, a kezelést a balesetet követõ egy órán belül elkezdik. Az eddigi tapasztalatok szerint a kezeltek a terápiát jól tolerálták, sokkal jobban mint az eddigi (az esetek egy részében ddI-vel kombináltan adott nagy adag AZT-bõl álló) kemoprofilaktikus kezelést.
A CDC összesítette az egészségügyi dolgozók HIV expozíciójával kapcsolatos 26, világszerte eddig végzett vizsgálat eredményét. A HIV-infekció kockázata 0,3%, ha az expozíció parenteralisan, és 0,1% ha a nyálkahártyán keresztül történt. Az állatkísérletes vizsgálatok igazolják, hogy az antiretroviralis szerek gátolni képesek a HIV infekciót, ha a HIV inoculum nem túlságosan nagy. Az AZT-rõl azt is bebizonyították, hogy a humán dendritikus sejtek HIV-fertõzését is gátolni képes (e sejtek fertõzõdnek meg valószínûleg elõször a nyálkahártyára került vírussal). Egy 1996 júniusában a Morbidity and Mortality Weekly Reportban (45, 468) közölt retrospektív vizsgálat szerint az expozíció után végzett kemoprofilaxis 79%-kal csökkenti a fertõzõdés kockázatát a foglalkozással kapcsolatos HIV-expozíció során.