A RANTES, a MIP-1a és a MIP-1b a legfontosabb CD8+ sejtek által termelt HIV-szuppresszor faktorok
A CD8+ sejtek által termelt HIV-replikációt gátló faktorok (l. elõzõ cikket) karakterizálása céljából, szerzõk egy érzékeny teszt-módszert dolgoztak ki a replikáció-gátlás mérésére. Ezzel az eljárással igazolták, hogy három különbözõ, HTLV I-el immortalizált CD8+ sejtvonal sejtjei is nagymennyiségben termelnek HIV-szuppresszor faktort (HIV-SF). A sejtvonalak klonozásával egy olyan FC36.22-vel jelzett szubklont állítottak elõ, melynek HIV-SF produkciója az eredeti sejtvonalaknál lényegesen erõsebb volt. Igazolták azt is, hogy a HIV-fertõzött egyének perifériás vér mononucleáris sejtjeibõl izolált és aktivált CD8+ sejtek kulturáinak felülúszói is jól mérhetõen gátolták rendszerükben a HIV-1 termelést.
A HIV-SF karakterizálása céljából különbözõ hatékony fehérje-szétválasztási módszereket használva frakcionálták az FC36.22 sejtvonal felülúszóit. Két különbözõ olyan frakciót is találtak, melyek igen erõs HIV-SF hatást mutattak. Mindkét frakció egy-egy fehérjét tartalmazott. Aminosav-szekvenálás segítségével igazolták, hogy az elsõ frakció a RANTES-szel, egy 8 kD molekulatömegû, chemotactikus hatású polipeptiddel (chemokin), a második frakció pedig egy másik, szintén 8 kD molekulatömegû, a RANTES-szel rokon chemokinnel, a MIP-1a-val azonos. Legújabban egy harmadik HIV-SF aktivitású frakciót is identifikáltak, és igazolták, hogy ez azonos egy harmadik tipusú chemokinnel, a MIP-1b -val.
Minden HIV-SF hatású CD8+ sejtvonal, és a HIV-fertõzöttekbõl frissen izolált és aktivált sejtek felülúszójában is jelentõs mennyiségben mutatták ki ELISA-módszer segítségével mind a három chemokint.
További vizsgálatokkal igazolták a kapcsolatot a HIV-SF hatás és a RANTES, a MIP-1a és a MIP-1b között.
A három chemokin elleni, hatásukat neutralizáló poliklonális antitestek keverékével 100%-ban gátolni tudták a sejtvonalak által produkált HIV-SF hatást és négy HIV-fertõzöttbõl három CD8+ sejtjeinek HIV-SF hatását is, a negyedik beteg sejtjeinek esetében 80%-os gátlást észleltek. Külön-külön vizsgálva, csak a RANTES elleni antitestek idéztek elõ részleges gátlást.
A rekombináns, E. coliban termelt RANTES, MIP-1 a és MIP-1b is gátolja a HIV replikációját a fertõzött sejtvonalakon. A legerõsebb hatása a RANTES-nek volt, amely már 3,12 és 6,25 ng/ml dózisban elõidézte a HIV-termelés 95%-os gátlását. A MIP-1a -ból ehhez 12,5-25,0 ng/ml-re, a MIP-1b -ból pedig 6,25-12,5 ng/ml-re volt szükség. A perifériás vérbõl frissen izolált HIV-törzsek gátlásához nagyobb mennyiségû chemokinre volt szükség, pl. a RANTES esetében 50-200 ng/ml-el lehetett csak 95%-os inhibiciót elérni. A chemokinek nemcsak a teljes HIV-1 virionok termelését, de már a HIV-1 RNS expresszióját is teljes mértékben képesek voltak gátolni.
A vizsgált chemokinek gátló hatást fejtettek ki két primer HIV-1 izolátum ellen, és dózis-függõ módon gátolták két HIV-2 és két SIV törzs replikációját is. A chemokin keverék hatásával azonos mértékû gátlást értek el az FC36.22 sejtvonal felülúszójával is. Ezzel ellentétben sem a chemokinek, sem az FC36.22 sejtvonal szupernatánsa nem gátolta sem a humán herpesvírus 6-os vagy 7-es típusának, sem pedig a HTLV I-nek a replikációját.
Azt is bizonyították a szerzõk, hogy a RANTES, a MIP-1a és a MIP-1b HIV-1-SF hatása nem a sejtproliferáció gátlásának az eredménye, a vizsgált chemokinek még a legmagasabb dózisban sem gátolták, vagy csak minimális mértékben gátolták a phytohaemagglutininnel vagy az OKT3 j. monoklonális antitestekkel stimulált perifériás vér mononuclearis sejtek proliferációját.
Ezek a vizsgálatok arra mutatnak, hogy a CD8+ T sejtek HIV-SF hatása elsõsorban, vagy teljes egészében három kis molekulatömegû chemokinnak, a RANTES-nak, a MIP-1a-nak és a MIP-1b -nak tulajdonítható.
Az eredmények klinikai jelentõségének tisztázásához természetesen további vizsgálatok szükségesek. Meg kell határozni, hogy a HIV-betegség lassabb progressziója együtt jár-e ezeknek a chemokineknek a magas koncentrációjával a betegek vérében. Elvileg a chemokinek maghatározása útján mérni lehet a kísérleti vakcinák protektív hatását is. A HIV-szuppresszor chemokinek felfedezése (l. az elõzõ cikket is) új, hatékony terápiás eljárások kidolgozását ígéri.