A HIV gátlása interleukin 16-al
A CD8+ sejtek olyan szolubilis faktort vagy faktorokat termelnek, amelyek gátolják a HIV és a SIV szaporodását a fertõzöttekbõl frissen izolált CD4+ sejtekben, és a különbözõ sejtvonalakon is. A CD8+ sejteknek ez a vírusgátló hatása valószínûleg a szervezet egyik legfontosabb védekezõ mechanizmusa a HIV-betegség progressziójával szemben. Ezt igazolja, hogy a tünetmentes stádiumban lévõ fertõzöttek CD8+ sejtjeinek antiviralis aktivitása magas, a tünetes fertõzöttek sejtjeié lényegesen alacsonyabb. A tartósan tünetmentesek CD8+ sejtjeinek esetében igen magas antiviralis aktivitást észleltek. Hasonló összefüggést találtak állatmodelleken is: az afrikai zöld majomban, amely természetesen fertõzõdik SIV-vel, sohasem fejlõdik ki az AIDS, és a szervezetükben jelenlévõ vírusmennyiség is alacsony. Ezekben az állatokban, igen erõs vírusgátló faktor aktivitás mutatható ki.
Máig sem ismert, hogy a CD8+ sejtek milyen mechanizmus útján gátolják a CD4+ sejtekben a vírus-replikációt, ismételt próbálkozások ellenére sem sikerült eddig a gátló faktort karakterizálni. Jelen cikk szerzõi megállapították, hogy az aktivált CD8+ sejtek egy olyan, IL-16-nak nevezett citokint termelnek, amely a CD4 receptoron keresztül a T sejtekhez képes kötõdni, és gátolja in vitro mind a HIV, mind a SIV vírusok replikációját.
Afrikai zöld majmok és emberek vér mononuclearis sejtjeit aktiváló szerek (ConA+IL-2) jelenlétében tenyésztették. A kulturából izolálták az RNS-t, majd cDNS-t szintetizáltak PCR reakció útján. Végül klónozás és protein-expressziós vektorba való beépítés segítségével elõállították az afrikai zöld majom, ill. az ember rekombináns IL-16 preparátumát. A preparátumok molekulatömege kb. 13500 volt, a majom és az emberi fehérjét kódoló gének között aránylag kevés szerkezeti különbséget találtak.
Mindkét fajta IL-16 preparátum erõsen csökkentette a HIV-1 replikációját a CD8+ sejtek eltávolítása után az emberi perifériás vér mononuclearis sejtjeiben, azonban a majom-preparátum már sokkal kisebb koncentrációban is hatékonynak bizonyult. A különbség valószínûleg a rekombináns készítmények eltérõ szerkezeti sajátosságainak tulajdonítható.
Ma még nem tudjuk, hogy az IL-16 hogyan fejti ki vírusgátló hatását. Biztosra vehetõ azonban, hogy nem a fertõzött sejtek elpusztítása révén, hiszen a preparátumoknak cytotoxikus hatása nem volt. A legvalószínûbb az, hogy az IL-16 a CD4 receptorokhoz kötõdve (egyes CD4-antitestekhez hasonlóan) a HIV transzkripcióját gátolja egy, ma még ismeretlen mechanizmus révén.
Természetesen ezek a kísérletek nem bizonyítják, hogy a CD8+ sejtek antiviralis hatása egyedül az IL-16-nak tulajdonítható (l. következõ cikket). Azonban már a jelen eredmények alapján felmerül az IL-16 terápiás alkalmazásának lehetõsége. Óvatosságra int, de ezt a lehetõséget reálisnak tartja A.S. Fauci is, aki a Naturenek Baier és mtsai cikkét kommentáló szerkesztõségi közleményét (378, 561, 1995) írta.