Az ifjúság mint célcsoport és az ifjúság körében végzett AIDS ellenes tevékenység értékelése, mint "sikertörténet" a XI. Nemzetközi AIDS Konferencián 1996 júliusában Vancouverben

A Nemzeti AIDS Bizottság és az Egészségügyi Tudományos Tanács támogatásával volt alkalmam részt venni a címben említett kongresszuson. Kinttartózkodásom egyik feladatának tekintettem, hogy információkat gyûjtsek az ifjúság körében végzett AIDS ellenes felvilágosítás nemzetközi gyakorlatáról azzal a céllal, hogy nemzetközi palettán helyezhessem el azokat az aktivitásokat, amelyeket Magyarországon is végzünk ezen a téren.
 
Az ifjúság témája a kongresszuson plenáris elõadást nem kapott. Bár több plenáris elõadó is említette, hogy az ifjúság körében végzendõ AIDS megelõzõ munka alapvetõen fontos, de ezek csak érintõleges említések voltak.
 
Az egyéb programokon sem szerepelt nagyon hangsúlyozottan kiemelve az ifjúság kérdése, bár hétfõn délután egy igen érdekes vitafórum zajlott le a "peer-education" témakörben, melynek résztvevõi Észak- és Dél Amerikát, Kelet-Ázsiát, Afrikát képviselték, a vitára azonban nem kaptak hivatalos meghívást sem a Közép- és Kelet-Európai országok, sem Ausztrália. Így, bár lehetõség volt hozzászólni e területekrõl is, de megnevezett reprezentánst e régiókból a szervezõ bizottság nem ismert el. A vita és beszélgetés egyértelmûen aláhúzta, hogy a "hasonlótól" az információkat és az attitûd változásra való felszólítást könnyebben fogadják el a célcsoport tagjai. Külön kiemelték, hogy a serdülõk az a célcsoport, ahol ez az ismeretterjesztési forma lehet a legeredményesebb. Az elhangzott hozzászólások 15-20-30 ifjúsági kortárs-oktatót említettek, és az esetek többségében egy-két iskola, ill. egy vagy két város tapasztalatait elemezték. Feltehetõen elkerülte a szervezõk figyelmét, hogy Magyarországon 17 megyében több mint 1000 kiképzett kortárs-oktató dolgozik eredményesen. Ezt a hiányosságot hozzászólásommal pótoltam, és a vitavezetõ a végsõ értékelésében külön aláhúzta, hogy azok a tapasztalatok, amelyeket majdnem egy egész ország lefedésben szereztünk, meghatározóak az iskolás-korú peer-education effektivitásának értékelésében.
 
Egy külön elõadást biztosítottak a "C" szekcióban az ifjúság körében végzett munka értékelésére, ez az elõadás (Khaparde Bombay-ból), a legrosszabb szociális helyzetû Bombay-i iskolások körében végzett felvilágosító munka értékelésérõl szólt, és megállapította, hogy a különbözõ iskolai foglalkozásokba beépített - fõleg a szexrõl és az ezzel kapcsolatos AIDS megelõzésrõl szóló - ismeretek igen népszerûek voltak a diákok körében és ismereteik az aktivitások hatására jelentõsen változtak.
 
A továbbiakban a különbözõ, a témát érintõ poszterek értékelésébõl levonható tanulságokról kívánok beszámolni.
A négy nap alatt bemutatott számos poszter közül 90 volt olyan, amelyik serdülõk, középiskolások körében végzett munkásságról számolt be, 18 általános iskolásokat célzott meg, 48 fõiskolásokat és egyetemi hallgatókat. Ezek közül 54 olyan poszter volt amelynek szerzõje nem csak azt mérte fel, hogy mit tud a célba vett populáció a betegségrõl vagy, hogy hogyan viszonyul hozzá, hanem értékelték is e posztereken a különbözõ módszerek eredményességét, részben a tudás, részben az attitûd változás mérésével. 75 poszter számolt be a különbözõ kortárs-oktató programokról. E poszterek túlnyomó többsége a "D" traktuson, a társadalmi aktivitások traktusán került bemutatásra, de 14 az epidemiológiai (C) traktus programjában szerepelt, ezek voltak azok, amelyekben nemcsak az aktivitásokat írták le, hanem értékelték a kortárs segítõ munka eredményességét is.
 
Ez utóbbi 14 poszter szerzõi között részben Észak-Amerikai (USA, Kanada), részben Afrikai és Dél-kelet Ázsiai szerzõk szerepeltek, de büszkén kell megjegyeznem, hogy régiónkat, a Közép és Kelet-Európai régiót egy litván poszter mellett a magyarországi adatokat bemutató poszter is képviselte.
 
24 poszter foglalkozott az iskolán kívüli, utcagyerekek körében végzett AIDS prevencióval. E poszterek jelentõs többsége az utcai munkások akciójáról számolt be. Igen érdekes volt Ekstrand M. és munkatársai posztere San Franciscóból, amely kontrol csoport bevonásával mutatta be a "peer-education" magas effektivitását a szexuális viselkedéssel kapcsolatos ismeretek és gondolkodás változásában.
 
Az európai régió országainak AIDS prevenciós programjait értékelték Reinders és munkatársai a Hollandiai Egészségnevelési Intézetbõl, amely egyben a WHO Ifjúsági AIDS Prevenciós Kollaborációs Centruma.
 
E poszteren bemutatták, hogy el kell gondolkodni azon, hogy mást és mást tartanak fontosnak az AIDS prevenciós ismeretekbõl a serdülõ fiúk és lányok. E poszter arra hívja fel a figyelmet, hogy azért kell értékelni az átadott ismeretek rögzülését, mert az néha nem azonos azzal, amit a szerzõk elképzelnek.
 
Összefoglalva: Bár az ifjúság plenáris érdeklõdésre nem bizonyult méltónak a XI. AIDS Világkongresszuson, mégis a bemutatott poszterek közül több mint 100 ezt a témát választotta, részben bemutatva a kérdéses korosztály ismereteit és attitûdjeit a betegséggel és az érintettekkel, valamint az elkerülés lehetõségeivel kapcsolatban, de számos olyan poszter is bemutatásra került, amelyeken az akciók eredményességét értékelték.
 
A jövõ az ifjúság AIDS ellenes felkészítésében egyértelmûen az oktatásé, a felvilágosításé és a XI. AIDS Világkongresszus anyagaiban elõször értékelte mélységében a kortárs-oktató AIDS prevenciós munkát és azt eredményesnek és követendõnek tartja a jövõben is.