HIV-átvitel egy dialízis központban

Nyomtatóbarát változatKüldés e-mail-benPDF
Cikk: 
Velandia, M. és mtsai - Lancet, 345, 1417, 1995

1995 augusztusában 3, ugyanabban a kolumbiai dialízis központban kezelt beteget HIV-szeropozitivnak találtak. Ennek alapján szerzõk járványtani vizsgálatokat kezdtek. Retrospektiv megvizsgáltak HIV-ellenanyagok jelenlétére minden 1988 óta levett és fagyasztva tárolt szérummintát. Minden dializált betegtõl 3 havonta történik ilyen minta vétele HBsAg vizsgálat céljából, de rutin anti-HIV tesztet nem végeztek. 1988 januárja és 1993 decembere között 86 betegtõl levett 216 szérummintát vizsgáltak HIV antitest jelenlétére. 1992 januárjáig egyetlen pozitív szérummintát sem találtak. 1992-93-ban viszont 13 betegnél egyértelmû, Western blot vizsgálattal is igazolt HIV-szerpozitivitást tudtak igazolni. Három betegnél bizonytalan volt a vizsgálat eredménye, a többi beteg valamennyi széruma szeronegativnak bizonyult. A 13 szeropozitiv beteg közül 10-nél szerokonverzió a vizsgálati idõszak, tehát, 1992 január és 1993 december között következett be, közülük is 9-nél 1992 május és október között. HIV-szeropozitivitás csak a krónikus hemodialízisen levõknél (13/23, 57%) volt észlelhetõ, a peritoneális dialízissel, vagy csak rövid idejû dialízissel kezelt 12 beteg közül egynél sem.
 
Szignifikáns összefüggést találtak a szerokonverziók bekövetkezése, és annak az új betegnek a dialízis központban való kezelésének kezdete között, akit elsõként találtak szeropozitívnak. Azt is igazolták, hogy a központban súlyosan megsértették a sterilizálási elõírásokat: a különbözõ betegek vénájába került tûket mosás után ugyanabba a konténerbe helyezték. A dezinficiálást benzalkonium klorid ,16%-os oldatával végezték, bár a szert tartalmazó edény címkéjén 1%-os oldat használata volt elõírva. Az oldatot csak hetenként egyszer cserélték.
 
Bár a benzalkonium kloridnak már a 0,05%-os oldatáról kimutatták, hogy a HIV-et inaktiválja, ugyanannak az oldatnak egy hétig való használata a kritikus érték alá csökkenthette a szer hatékonyságát. Így lehetõvé vált a HIV átkerülése az egyik beteg kezeléséhez használt tûrõl a másik beteg dilízisénél használtra. E mellett a magyarázat mellett szól az is, hogy az a HBsAg pozitív beteg, akinek az esetében a dialízisnél használt tût külön kezelték, nem fertõzõdött meg HIV-vel, míg egy másik HBsAg pozitív beteg, akinek a tûjét együtt kezelték a többi betegével, igen. Négy szerokonvertált betegtõl izolált törzs DNS szekvenálásával azt is bizonyították, hogy a betegek törzsei hasonlóak voltak egymáshoz, de különböztek az ugyanabban a városban más HIV-fertõzöttektõl izolált törzsektõl.
 
Más országokból, pl. Argentinából is jelentettek már HIV-átvitelt hemodialízis központból, az USA-ban azonban ez eddig nem fordult elõ. Ugyanakkor a HIV-szeropozitív betegeket is kezelõ dialízis központok száma fokozatosan emelkedik: 1985-ben az USA-ban a központok 11%-a (134/1254), 1991-ben már 29%-uk (601/2046) kezelt HIV-fertõzött beteget. Ez a tény, a cikkben közölt és korábbi hasonló adatokkal együtt felhívja a figyelmet a fertõzés átvitelének megakadályozására szolgáló óvórendszabályok szigorú betartásának fontosságára